Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: A szerelmes szemek verse.
Ah, ne vesd rám két villám szemedet
Oly hasgató tekíntéssel:
Kérdezd meg csak, ő fog majd tégedet
Vádolni a sebhetéssel.
Nem érzed-é, miként zsibong a vak
Ámor rajja szemed körűl?
Ki mérget mézel, ki bilincset rak,
Fáklyát gyújt, nyílat köszörűl.
Én látom azt! – Szácskád rózsájában
Látok még egy nagy táborral:
Lelkemet gyomrozzák, s ő hiában
Küszködik annyi Ámorral!
Kettő pillantásodnak szárnyain
Repűle szívem várába:
Már most dombol leomlott hantjain,
Hallod? mint dobog a lába!
Köszönjük, hogy elolvastad Csokonai Vitéz Mihály: A szerelmes szemek költeményét.
Mi a véleményed Csokonai Vitéz Mihály írásáról?
Írd meg kommentbe!
Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!
