Az ember igen összetett lelkileg, így igen sok emóció jöhet a felszínre. Olvass bele, és döntsd el, hogy a Te világodnak való-e?! Ha szentimentalizmusra vágysz, akkor ezt a verset érdemes elolvasnod!
Csokonai Vitéz Mihály Lilla – Vajda Julianna – iránt érzett szerelméről ír.
A mű a kezdetektől indul, arról szól, hogyan igézték meg a költőt Lilla szemei.
A pillantó szemek
Ne kínozz, Lilla! újabb ostromokkal;
Ne hányd oly hasgató pillantatokkal
Felém villám szemed.
Az verte szívemet halálos sebbe;
Ne szórj, ne szórj újabb dzsidákat ebbe,
Kíméld meg éltemet.
Nem látod-é? nem-é? miként zsibongnak
Az ámorok, miként rajmódra dongnak
Kökény szemed körűl?
Ki kis nyilát belőle rám ereszti,
Ki ellobbant szövétnekét gerjeszti,
Ki vesztemen örűl.
Pillantatod szárnyára egy felűle,
Szívem titkos várába bérepűle
És ott helyet fogott.
Zászlót ütött reményem fő tornyába;
Mindent letiprott már parányi lába –
Halld csak, – mint tombol ott.
