in

Csokonai Vitéz Mihály – Szegény Zsuzsi táborozáskor

Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály Szegény Zsuzsi táborozáskor verse. Mutatjuk a költeményt.

Estve jött a parancsolat
Viola-szín pecsét alatt,
Egy szép tavaszi éjszakán
Zörgettek Jancsim ablakán.

Éppen akkor vált el tőlem,
Vígan álmodott felőlem,
Kedvére pihent ágyában,
Engem ölelvén álmában:

Mikor bús trombitaszóra
Űlni kellett mindjárt lóra,
Elindúlván a törökre;
Jaj! talán elvált örökre!

Sírva mentem kvártélyjáig
S onnan a kertek aljáig.
Indúlt nyelvem bús nótára,
Árva gerlice módjára.

Csákóját könnyel öntöztem,
Gyász pántlikám rákötöztem;
Tíz rózsát hinték lovára,
Százannyi csókot magára.

A lelkem is sírt belőlem,
Mikor búcsút veve tőlem:
“Isten hozzád!” többet nem szólt,
Nyakamba borúlt s megcsókolt.

Köszönjük, hogy elolvastad Csokonai Vitéz Mihály költeményét.

Mi a véleményed a Szegény Zsuzsi táborozáskor versről?

Írd meg kommentbe!

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Arany János: Csalfa sugár

Petőfi Sándor: Európa csendes, újra csendes