in

Dsida Jenő: Tavalyi szerelem

Jöjjön Dsida Jenő: Tavalyi szerelem verse.

Emléke visszacsillog
s olykor arcomra tűz,
arcomra, mely fakó
s elmúlt évekbe néz.

Fényes volt, mint a csillag,
forró volt, mint a tűz,
fehér volt, mint a hó
s édes volt, mint a méz.

Még néha visszacsillog,
de már nem bánt, nem űz,
enyhén simogató,
mint hűs, testvéri kéz:

Lehullott, mint a csillag,
elhamvadt, mint a tűz,
elolvadt, mint a hó
s megromlott, mint a méz.

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Weöres Sándor: Dob és tánc

Hegedűs D. Géza verset mond – Nagy László: Anyakép