in

Dsida Jenő: Tavalyi szerelem

Jöjjön Dsida Jenő: Tavalyi szerelem verse.
Emléke visszacsillog
s olykor arcomra tűz,
arcomra, mely fakó
s elmúlt évekbe néz.
Fényes volt, mint a csillag,
forró volt, mint a tűz,
fehér volt, mint a hó
s édes volt, mint a méz.
Még néha visszacsillog,
de már nem bánt, nem űz,
enyhén simogató,
mint hűs, testvéri kéz:
Lehullott, mint a csillag,
elhamvadt, mint a tűz,
elolvadt, mint a hó
s megromlott, mint a méz.

Köszönjük, hogy elolvastad Dsida Jenő költeményét.

Mi a véleményed aTavalyi szerelem írásról?

Írd meg kommentbe!

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

József Attila: Ringató

Ady Endre: Az idő rostájában