Erdős Virág: A reggel
Ez a reggel szerintem egy
elég fura
állat!
Egész korán kel és rögtön
felveri a
házat.
Azzal kezdi a napot, hogy
míg én vígan
alszom
nagy fülével pofozgatja
pimaszul az
arcom.
S mire kint már javában a
keménytojást
főzik
egész randa pofájával
odadörgölőzik.
Felugrik az ágyamra és
lehúzza a
takaróm
de ahhoz már tilinkó, hogy
behozza a
kakaóm!
Ide-oda nyargalászik,
csapkodja az
ajtót
becsempészi apának a
klotyóra a
sajtót
itt is,
ott is láb alatt van,
ez is,
az is kell neki
nem csoda, hogy anyát szinte
őrületbe
kergeti!
Ahelyett, hogy készülődne,
mereszti a
popiját
fültisztító-pálcikával
pingálja a
pofiját
elcsórja a szemceruzát,
megrágja a
végét
büdös-zokni-gombócokkal
dobálja a
tévét
egytől-egyig minden vicce
rettentően buta,
mint
például hogy bedugja az
orrába a
vitamint
nem érdemes hozzá túlzott
reményeket
fűzni:
azt se bánja, ha a nyakán
csurog le a
műzli
hogyha kérik szelíd szóval:
épphogy oda-
sandít
kár ráadni: lerugja a
lábáról a
szandit
nincsen benne felelősség-
érzés, bármily
furcsa
ott szalad, ni!, szájában a
külső kapu
kulcsa
az se nagyon izgatja, hogy
mit szólnak a
dadusok
ha hiába várnak ránk az
oviban az
ovisok
elvonul a vackára, ott
mordul még egy
párat
mondom: ez a reggel ez egy
nagyon fura
állat.
