Az élet nagy kérdéseire keresi a választ Juhász Gyula megrázó és érzelmeket felébresztő versében. A költemény mélysége nem csupán a lírai én belső vívódásait tükrözi, hanem az élet szépségének és kegyetlenségének kettősségét is bemutatja.
Azok számára, akik a létezés értelmét kutatják, ez a mű az örök kérdéseket feszegeti, megérintve mindannyiunk szívét és elméjét.
Juhász Gyula: Kérdések
Mért van az, hogy aki mélységedbe láthat,
aki egész szívvel méltóan imádhat,
azt te vaskezeddel durván eltaszítod,
lángoló szerelmét gyűlöletre szítod?
Mért van az, te zsarnok, te gyönyörű élet?
Mért van az, hogy aki önlelkét tagadva,
cédán veti testét hiú forgatagba,
azt te lágy szelíden simogatod szépen,
örömek virágát kelted a szívében?
Mért van az, te zsarnok, te gyönyörű élet?
Mért van az, hogy én is tiporva, tagadva,
áhítatos ajkkal hallgatok szavadra,
hogy bár rámtapostál, csókolom a képed,
örvényekbe dobva álmodom a szépet?
Szeretlek, imádlak, te gyönyörű élet!
