in

Fekete István: Tél

Hirdetés

Jöjjön Fekete István: Tél verse.

Cinkék járnak a szívem ablakára,
a madárkákat már régen etetem,
de most már néha gondolkodni kezdek,
meddig tart vajon az életem?

Meddig tart kint a tél, belül a meleg?
Szívem mikor fog elsötétülni?
És vágyaim utolsó szép madara
mikor fog búsan elröpülni?

Köszönjük, hogy elolvastad Fekete István költeményét.

Mi a véleményed a Tél írásról?

Írd meg kommentbe!

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Wass Albert: Nagypénteki sirató

Szabó Lőrinc: Ima a Semmihez