Kolláth Zsolt – Végeláthatatlan – Fekete Zolzán előadásában.
Végeláthatatlanok a másodpercek
Mikor nem üzensz, csak kereslek
Oda belülre, a szíved mélyére utazva
Vajh miért nem írsz, így kutatlak
Majd eltelik az a pár óra, mi így felkavart
Órámra lesve, egy perc volt csak? Megzavart
Felriadva álmomból, messzire vittél
Szeretlek jobban, a mindennél. A semminél
Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!
