Jöjjön Garai Gábor: Takarítás verse.
Porrongyait rázza az ég,
foszlik a szürkeség: tavasz van.
Fény-pihéktől dagad a kék
szellőző sztratoszféra-paplan.
Olvasztott viaszként a nap
fényesre keni a mezőket,
a rendetlen bokrok alatt
zsörtölődő szelek söpörnek.
Egy virágzó fa megremeg:
még szédeleg s elrévedőn néz,
mint hálóinges kisgyerek,
kit fölzavart a sürgölődés.
Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!
