Jöjjön a jó éjt versek összeállításunk.
Ahogy az éjszaka sötét leple betakarja a világot, és a csillagok ragyogni kezdenek az égen, a versek által elénk tárul egy misztikus és varázslatos világ.
Az „Jó éjt versek” című cikkünkben olyan alkotásokkal találkozhatunk, amelyek megidézik az esti csendet és békét, valamint átadják az éjszakai pillanatok különleges hangulatát.
Az éjszaka olyan időszak, amikor az emberek megpihennek, lezárják a nappal okozta gondokat, és elmerülnek álmaik világában. A versek ebben a pillanatban egyfajta lelki felüdülést nyújtanak, hiszen képesek elrepíteni minket másik világokba, megérinteni a szívünket és megnyugtatni a lelkünket.
Ezek a versek lehetnek szerelmesek, filozofikusak, természeti jelenségekre reflektálók, vagy éppen egyszerűen csak a szépséget és csodálatot dicsőítő alkotások. Az éjszaka varázsa és titkai ihletet adnak a költőknek, hogy olyan szavakkal örökítsék meg az érzéseiket, amelyek hozzájárulnak az olvasók álmokkal teli utazásához.
A „Jó éjt versek” cikkünkben olyan költeményeket gyűjtöttünk össze, amelyek segítenek elbúcsúzni a nap fáradalmaitól és készülődni az éjszakai nyugalom befogadására. Bármilyen élethelyzetben vagyunk is, ezek a versek képesek összekapcsolni minket a közös érzelmekkel és megnyugvással.
Lapozzanak hát bele cikkünkbe, és engedjék, hogy az „Jó éjt versek” megajándékozzák önöket egy kis időtlen poézissel az éjszaka varázsában!
Tóth Árpád: JÓ ÉJSZAKÁT
Falon az inga lassú fénye villan,
Oly tétován jár, szinte arra vár,
Hogy ágyam mellett kattanjon a villany,
S a sötétben majd boldogan megáll.
Pihenjünk. Az álomba merülőnek
Jó dolga van. Megenyhül a robot,
Mint ahogy szépen súlya vész a kőnek,
Mit kegyes kéz a mély vízbe dobott.
Pihenjünk. Takarómon pár papírlap.
Elakadt sorok. Társtalan rimek.
Megsimogatom őket halkan: írjak?
És kicsit fájón sóhajtom: minek?
Minek a lélek balga fényüzése?
Aludjunk. Másra kell ideg s velő.
Józan dologra. Friss tülekedésre.
És rossz robotos a későnkelő.
Mi haszna, hogy papírt már jó egypárat
Beírtam? Bolygott rajtuk bús kezem,
A tollra dőlve, mint botra a fáradt
Vándor, ki havas pusztákon megyen.
Mi haszna? A sok téveteg barázdán
Hová jutottam? És ki jött velem?
Szelíd dalom lenézi a garázdán
Káromkodó és nyers dalú jelen.
Majd egyszer… Persze… Máskor… Szebb időkben…
Tik-tak… Ketyegj, vén, jó költő-vigasz,
Majd jő a kor, amelynek visszadöbben
Felénk szive… Tik-tak… Igaz… Igaz…
Falon az inga lassú fénye villan,
Aludjunk vagy száz évet csöndben át…
Ágyam mellett elkattantom a villanyt.
Versek… bolondság… szép jó éjszakát!
Reményik Sándor: Jó éjszakát
Késő van. Talán aludni fogok.
Mielőtt behúnynám a szememet,
Nehezen szerzett nyugodalmamat
Szeretném megosztani veletek,
Testvéreim a végtelen világban.
Ma kiderült, ma csillagokat láttam,
Ma rendet láttam, és harmóniát.
Mielőtt behúnynám a szememet,
Elvégzem még ezt a vigiliát.
Ajtótokra varázs-jelet vetek.
Leborított lámpámat: lelkemet
Ajtóitok előtt meghordozom
Halkan, halkan, lábujjhegyen megyek,
S magam módján talán imádkozom:
Aludjatok, szépet álmodjatok.
Gyermek ne ríjon, anya ne remegjen,
A lány lássa meg első kedvesét,
Az öregek hadd kalandozzanak
Emlékeik honában szerteszét.
A férfi lássa célnál önmagát.
Jó éjszakát, jó éjszakát.
Dsida Jenő: Jó éjszakát
Ezernyi álmos kis madárka
Fészkén lel altató tanyát,
Elrejti lombok lenge sátra;
Jó éjszakát!
Sóhajt a forrás, néha csobban,
A sötét erdő bólogat –
Virág, fű: szendereg nyugodtan,
Szép álmokat!
Egy hattyú ring a tó vizében,
Nádas-homályba andalog;
Ringassanak álomba szépen
Kis angyalok!
Tündérpompájú éji tájon
Felkél az ezüst holdvilág;
Összhang a föld, egy édes álom…
Jó éjszakát!
