in

József Attila: Álomban enyém vagy

Hirdetés

Jöjjön József Attila: Álomban enyém vagy verse.

A boldogságunk némán meghúzódott
És mi is hallgattunk a titkolódzó csöndben.
Kályhánk lángja is örömmel lobogott
S ajkunkat a szerelem szárazra perzselte.
A komoly falióra se mormogott
S meghökkentek akkor a büszke, fehér falak…

Álomban mindig egészen enyém vagy.
S hiszem fönn is néha, hogy megcsókoltalak.

Köszönjük, hogy elolvastad József Attila  költeményét.

Mi a véleményed az Álomban enyém vagy írásról?

Írd meg kommentbe!

 

Várjuk a kommenteket

Kosztolányi Dezső: Zászló

Szilágyi Domokos: Szemedbe nézek