József Attila „Tiszta szívvel” című verse az egyik legmegrázóbb és legvitatottabb alkotás a magyar irodalomban. A mindössze húszéves költő 1925-ben írta a verset, amelyben kendőzetlenül vall kilátástalanságáról és lázadásáról. A sorok annyira felháborították a korabeli egyetemi professzort, Horger Antalt, hogy akadályozta a fiatal költő pályáját. Azóta azonban a magyar
József Attila: Tiszta szívvel
Nincsen apám, se anyám,
se istenem, se hazám,
se bölcsőm, se szemfedőm,
se csókom, se szeretőm.
Harmadnapja nem eszek,
se sokat, se keveset.
Húsz esztendőm hatalom,
húsz esztendőm eladom.
Hogyha nem kell senkinek,
hát az ördög veszi meg.
Tiszta szívvel betörök,
ha kell, embert is ölök.
Elfognak és felkötnek,
áldott földdel elfödnek
s halált hozó fű terem
gyönyörűszép szívemen.
