in

Juhász Ferenc: A csönd virága

Jöjjön Juhász Ferenc: A csönd virága verse.

A csönd elvirágzik levelet hajt a bánat nagy erekkel
ne sikolts ne sikolts ne törj meg engem a szemeddel
ne feszíts föl a jajgatásra eleven síró kötelekkel
száradok húsomban szerveimben belep a halál döngő kék legyekkel

Mint a polip karjai idegeim a nyálas űrbe kinyúlnak
csillag-halacskákra tekerődnek forró vérüktől ittasulnak
Nyálkás zöld szem vagyok tengelyen forgó szenvedéseim kigyúlnak
emelj ki mélyeimből üveges-közönyömtől ragadozó-álcámtól szabaduljak

egy szarvast hallottam énekelni vándoroljunk arra a tájra
ott csöndből vannak a levelek a némaság fái felszöknek sudárra
ott piros madarak virágzanak ődöng a szelídség őzsutája
kihajt szívedből a szívem holdfényben nyit a csönd virága

Köszönjük, hogy elolvastad Juhász Ferenc: A csönd virága költeményét.

Mi a véleményed Juhász Ferenc: A csönd virága írásáról?

Írd meg kommentbe!

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Juhász Ferenc: Esti könyörgés

Juhász Ferenc: Növények hadjárata