in

Pósa Lajos: A remény

Jöjjön Pósa Lajos: A remény verse.

El-elhagy a remény, el-elvonul tova,
Mint a vándormadár.
De visszaszáll megint zománczos szárnyakon,
Akármily messze jár.

Bezengi szivemet, mint a pacsirtaszó
A néma tájakat;
S a dal varázsnyomán álomba ringató
Tündérvilág fakad.

Dalolj, remény, dalolj, aranyszavú madár!
Ne hagyd el szivemet!
Mert egyszer a nagy út majd szárnyadat szegi
S a tenger eltemet.

Dalolj, remény, dalolj, aranyszavú madár!
Szegények dalnoka!
Szenvedni sem tudok, ha végkép elrepülsz,
Ha nem látlak soha!

Oh jaj, ha tolladat röpiti csak haza
A vándorfuvalom!
Még azt is fölveszem, szivem fölé teszem,
Siratva hordozom!

Köszönjük, hogy elolvastad Pósa Lajos költeményét.

Mi a véleményed A remény írásról?

Írd meg kommentbe!

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Vörösmarty Mihály: Névnapi köszöntés

Pósa Lajos: Nagyapó neve napjára

...