Jöjjön Juhász Ferenc: Névtelen ének verse.
Apjukat még sohase látták
Anyjuk krumpliért futott
A konyhában ültek összebújva
Robbant rezegtek az ablakok
Apjukat még sohase látták
Tizennégy éves volt a kislány
Öccse dundi szőke kis bolond
Fürödni készült a virágot
Meglocsolják majd a harmatok
Tizennégyéves volt a kislány
A fazékban sírt sírt a víz
A gőz a födőt már feszegette
Az ajtó bedobbant hol van apád
Rémülten néztek a gyilkos szemekre
A fazékban sírt sírt a víz
Apámat én még sose láttam
Ne hazudj ringyó bestia
No gyere csibém lefektették
Anyja még most se jött haza
Apámat én még sose láttam
Meredt szemében tükröződtek
Fényes puskák esti fények
Zokogott gyűrték meggyalázták
Részeg zöld-arcú legények
Meredt szemében tükröződtek
Az egyik ordított ne bőgj gyerek
Ne bőgj mert a vízbe fojtlak
A sikoltó kölyköt a fazékba nyomta
A locska csöppek sustorogtak
Az egyik ordított ne bőgj gyerek
A szőke fürtök fönt lebegtek
Sírt a víz az ég hallgatott
Csöpp orrlikán sötét véres hab
Buggyant ki már nem sikított
A szőke fürtök fönt lebegtek
A fortyogó nagy cínfazékban
Ki látta mint a répa úszott
Ki látta hogy kis tüdejéből
Szálltak a véres bugyborékok
A fortyogó nagy cínfazékban
Nyíltak az őszi margaréták
A lányt a dunapartra vitték
Hörgő vonagló halmok között
Röhögve a lépcsőre lökték
Nyíltak az őszi margaréták
Öreg pléh-Krisztus nézte őket
Mind az öt sebe kivirágzott
Mind az öt sebe könnyet ejtett
Körül a föld vérben ázott
Öreg pléh-Krisztus nézte őket
Mikor leszállt az esti harmat
Élve-holtan még ott hevertek
Nyöszörgött a melle vérzett
Legyek csordában zümmögettek
Mikor leszállt az esti harmat
Aztán mi volt már nem is tudom
Csak egyszer sírt fel a néma éj
Anyám szívemben még egy szív dobog
Anyám dagadok mint a kenyér
Aztán mi volt már nem is tudom
Mondják egy deportált-vagónban
Szülte meg kínnal gyerekét
Mellette mész vödörből klozet
Görcsben egy hulla fogta a kezét
Mondják egy deportált-vagónban
Akkor már tél volt nagy hideg
Szappanos víz és húgy habja megfagyott
A csupasz lábak ostyásra fagytak
Megdermedtek a csillagok
Akkor már tél volt nagy hideg
Az ablakon drótrács-bokron át
Szőrös arcok tág éhes szemek
Bámultak míg ő szoptatott
Nézték a futó kék eget
Az ablakon drótrács-bokron át
Kutyák csaholtak föl a holdra
Gránát pukkant bomba zuhant
A békét várta aki menekült
Elevenre is hullott már a hant
Kutyák csaholtak föl a holdra
Már béke van a házak pipálnak
A földben érik az új kenyér
A gyárkémények füstös ujja
A fodros fellegekig ér
Már béke van a házak pipálnak
Tavaszi szellő bontja selymét
Milliók mennek egy ütemre
Milliók együtt énekelnek
Mintha a vas mind lábrakelne
Tavaszi szellő bontja selymét
Sokat szenvedtem sírtam én is
Mégis őt néztem hátha látom
Aki apját még sose látta
Túl van-e vagy innen halálon
Sokat szenvedtem sírtam én is
A májusi menetben ott ment ő is
A májusi menetben a zászlót vitte
Viaskodott a szél a lobogóval
Megfeszült szép erős teste
A májusi menetben ott ment ő is
Milliókkal együtt a fényben
Menetelt s míg énekeltek
Szabadok vagyunk proletárok
Jövőjük felé meneteltek
Milliókkal együtt a fényben
Köszönjük, hogy elolvastad a Névtelen ének verset!
Mi a véleményed Juhász Ferenc írásáról?
Írd meg kommentbe!
