Jöjjön júliusi versek gyerekeknek összeállításunk.
Osváth Erzsébet: Szállnak erre, szállnak arra
Sárkány száll
magasba,
lepke száll
virágra,
a madarak csivitelve
szállnak ágról ágra.
Csillog- villog
kéklik
szitakötők
szárnya,
a tó fölött repdesnek,
szúnyogokat kergetnek.
Szilágyi Domokos: Lepke- dal
Apró lepke,
öttyöm- pöttyöm,
letelepedett egy
harmatcsöppön,
arcát mossa,
s hogyha szárad
derekára teker egy
sugár- szálat.
Kányádi Sándor: Nyári zápor
Virágon lepke,
tarka pillangó,
körüle zümmög,
dong a dongó.
Fű, virág, minden
áll mozdulatlan.
Izzad a lepke,
olyan meleg van.
”Borul, beborul,
vigyázz pillangó!
Bújjunk, bújjunk el”-
dongja dongó.
Felhő az égen,
borul a napra.
Megáll a lepke
egy pillanatra.
Libbenne szárnya
jaj, de már késő.
Dördül az ég, és
zuhog az eső.
Zuhog a zápor,
ázik a lepke.
Szorítja szárnyát
nagy dideregve.
Aztán a felhő,
ahogyan támadt,
fordít a tájnak
hirtelen hátat.
Kisüt a nap, és
a kis pillangó
szárítja szárnyát,
s dong a dongó.
Kányádi Sándor: Sütött a nap
Sütött a nap,
a víz dalolt
a víz fölé
virág hajolt.
A virágon
döngicséltek
halk hangú és
kedves méhek.
Nagymessze, fönn
repülő szállott.
De lentről- az is
méhnek látszott.
Osváth Erzsébet. Kánikula
Rekkenő hőség,
kánikula.
Lógó nyelvvel
lohol egy kutya.
Virágok szirmát
belepte a por,
esőre szomjas
fű, fa és bokor.
Levél nem rezzen,
szellő nem matat.
A kert kapuján
néma csendlakat.
Nagy László: Balatonparton– részlet
Balatonparton
a nádi világban
megbújtam egyszer,
s csodaszépet láttam.
bóbitás nádon
nádi- veréb fészket,
sásbokor alján
kis vízicsibéket.
Senki sem látta,
csak magam csodáltam,
ott a vízpartján
még sokáig álltam.
Játszott a nádas
széllel és derűvel,
s hazaindultam
nádihegedűvel.
Sarkady Sándor: Nyár
Dünnyög a dongó,
forró nyár-
álmos a lepke,
lustán száll.
Szitakötő zümmög,
öreg béka hümmög-
záport vár.
Szól a pacsirta,
zengő nyár-
búzamezőben
fürj sétál.
Bókol a búza,
pipacs koszorúzza-
sarlót vár.
Vihar Béla: Aranylepke
Nyáron, nyáron,
egy fiúcska kergetőzik
hetedhét országon,
feje fölött aranylepke,
éppen tizenhárom.
Ha a tizenhárom lepkét
sipkájába fogta,
boldogságát odaírja,
fel a csillagokra.
Markó Béla: Tulipiros tulipán
Tulipiros tulipán,
rózsaszínű rózsa,
kandikáló kankalin,
borongós boróka.
Sündörög a sündisznó,
sósabb lesz a sóska,
varjú varrja dolmányát,
megcsípi a csóka.
Cserélik a cserefát,
megnyírják a nyírfát.
Csuka száját becsukják,
soha ki nem nyitják.
