in

Júliusi versek gyerekeknek

Hirdetés

Jöjjön júliusi versek gyerekeknek összeállításunk.

Osváth Erzsébet: Szállnak erre, szállnak arra

Sárkány száll

magasba,

lepke száll

virágra,

a madarak csivitelve

szállnak ágról ágra.

Csillog- villog

kéklik

szitakötők

szárnya,

a tó fölött repdesnek,

szúnyogokat kergetnek.

Szilágyi Domokos: Lepke- dal

Apró lepke,

öttyöm- pöttyöm,

letelepedett egy

harmatcsöppön,

arcát mossa,

s hogyha szárad

derekára teker egy

sugár- szálat.

Kányádi Sándor: Nyári zápor

Virágon lepke,

tarka pillangó,

körüle zümmög,

dong a dongó.

Fű, virág, minden

áll mozdulatlan.

Izzad a lepke,

olyan meleg van.

”Borul, beborul,

vigyázz  pillangó!

Bújjunk, bújjunk el”-

dongja dongó.

Felhő az égen,

borul a napra.

Megáll a lepke

egy pillanatra.

Libbenne szárnya

jaj, de már késő.

Dördül az ég, és

zuhog az eső.

Zuhog a zápor,

ázik a lepke.

Szorítja szárnyát

nagy dideregve.

Aztán a felhő,

ahogyan támadt,

fordít a tájnak

hirtelen hátat.

Kisüt a nap, és

a kis pillangó

szárítja szárnyát,

s dong a dongó.

Kányádi Sándor: Sütött a nap

Sütött a nap,

a víz dalolt

a víz fölé

virág hajolt.

A virágon

döngicséltek

halk hangú és

kedves méhek.

Nagymessze, fönn

repülő szállott.

De lentről- az is

méhnek látszott.

Osváth Erzsébet. Kánikula

Rekkenő hőség,

kánikula.

Lógó nyelvvel

lohol egy kutya.

Virágok szirmát

belepte a por,

esőre szomjas

fű, fa és bokor.

Levél nem rezzen,

szellő nem matat.

A kert kapuján

néma csendlakat.

Nagy László: Balatonparton– részlet

Balatonparton

a nádi világban

megbújtam egyszer,

s csodaszépet láttam.

bóbitás nádon

nádi- veréb fészket,

sásbokor alján

kis vízicsibéket.

Senki sem látta,

csak magam csodáltam,

ott a vízpartján

még sokáig álltam.

Játszott a nádas

széllel és derűvel,

s hazaindultam

nádihegedűvel.

Sarkady Sándor: Nyár

Dünnyög a dongó,

forró nyár-

álmos a lepke,

lustán száll.

Szitakötő zümmög,

öreg béka hümmög-

záport vár.

Szól a pacsirta,

zengő nyár-

búzamezőben

fürj sétál.

Bókol a búza,

pipacs koszorúzza-

sarlót vár.

Vihar Béla: Aranylepke

Nyáron, nyáron,

egy fiúcska kergetőzik

hetedhét országon,

feje fölött aranylepke,

éppen tizenhárom.

Ha a tizenhárom lepkét

sipkájába fogta,

boldogságát odaírja,

fel a csillagokra.

Markó Béla: Tulipiros tulipán

Tulipiros tulipán,

rózsaszínű rózsa,

kandikáló kankalin,

borongós boróka.

Sündörög a sündisznó,

sósabb lesz a sóska,

varjú varrja dolmányát,

megcsípi a csóka.

Cserélik a cserefát,

megnyírják a nyírfát.

Csuka száját becsukják,

soha ki nem nyitják.

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Dsida Jenő: Július

Donászy Magda: Pedagógusnapra