in

Karinthy Frigyes: Álom

Hirdetés

Jöjjön Karinthy Frigyes Álom verse.

Álmomban csónakon futottam
És kihajoltam
Tizenhat éves voltam
És csónakom fehér vízen szaladt
láttam egy várost a víz alatt.
És láttam erdőt a levegőben
És láttam kísértetet lepedőben.
S távol a kék és tiszta eget
És csillagokat és fellegeket.

És kinyujtottam a körmöm
Ezer méter hosszúra
És karmoltam a felhőt, úgy-e fura?
De én látni akartam
És egy csillagot lekapartam.
De mögötte az ég kiszakadt és szétfolyt
S belőle genny és aludt vér folyt.
S acsarkodva téptem az eget
És éreztem folyni vért, ragadót és meleget.

Ordítva felébredtem
Hát a mellemet martam,
Kiszakítottam, felkapartam
És folyt a vér –

Több, mint amennyit álom,
Több, mint amennyit élet,
Több, mint amennyit egy kis dal megér.

Köszönjük, hogy megnézted Karinthy Frigyes: Álom versét.

Mi a véleményed Karinthy Frigyes: Álom írásáról?

Írd meg kommentbe!

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

József Attila: Egyszerű ez

Boldogság versek - 5 boldogságról szóló költemény

Boldogság versek – 5 boldogságról szóló költemény