Jó szórakozás a szünidő alatt együtt elolvasni az alábbi aranyos sorokat, amelyek az év legszebb évszakáról szólnak.
Töltsétek el együtt hasznosan a családdal a szabadságot! Nemcsak jó szórakozás, de még tanulságos is! Íme a versek gyerekeknek a nyárról!
Fazekas Anna: Nyár
Öreg fecske szállni
tanítja fiát,
pipaccsal vetekszik
a búzavirág.
Szitakötő szárnyal,
darázs döngicsél,
pitypanggal cicázik
a keleti szél.
Szarvasbogár csápja
álmosan mozog,
földbevájt, mély lyukban
hűsöl a pocok.
T. Horváth Imre: Mit kívánjak nyárra?
Homokvárhoz: kupacot,
horgászoknak: kukacot,
hegymászóknak: nagy hegyet,
hűs fagyihoz: friss tejet,
folyópartra: fát, nagyot,
vakációt – száz napot!
Osváth Erzsébet: Aranyszárnyú nyár
Aranyszárnyán
száll a nyár,
tavaszhúgát váltja
Sereg madár,
víg énekes
a tarka uszálya.
Szitakötők kísérik
-mint drágakő, zöldek-
amíg lába
fürge lába
érinti a földet.
Pipacsot nyit,
pirulót,
nefelejcset,
kéket,
mosolyától virulnak a
szelíd százszorszépek.
Rózsabimbót,
hogyha bont-
a leggyönyörűbbet-
pacsirták dalolnak
tücskök hegedülnek.
Uzsonyi Pál: Lepke lebben
Szemem rebben,
lepke lebben.
Kökény- virág,
bodza. szár:
ideszáll, meg
odaszáll…
Villásfarok,
pávaszem,
a kalapom
leveszem.
Meglódulok,
körül futom,
a kalapom
reá dobom…
kalap alá
belesek,
majd hogy nem
hanyatt esek:
se pillangó,
se lepke,
biztos a Föld
elnyelte…
Kertész Éva: Nyári vihar
Szél hajlik, lengve leng
Eső koppan csengve cseng,
Nap eltűnik, villám csattan,
Itt a vihar, fuss el gyorsan.
Égi-tenger felhőcápa
Rettenetes nagy a szája,
A sok vizet csak okádja,
Megfullad a kert virága.
Részeg lett az erdő, mező
Megtépázta a jégeső.
Borzong a fa, mintha fázna.
Nocsak, elérte a nátha?
Gyors patakom kérve kérlek,
Mondd meg óceán nénédnek,
Zárja el a felhők csapját,
S küldje vissza a Napocskát.
