in

Kisfaludy György: Óda a kedveshez

Jöjjön Kisfaludy György Óda a kedveshez verse.

Írom a betűket,
szavakat,
szépeket.
Hozzád hasonlítom
a tavaszi kék eget.
Leírom a ruhád,
a szemed, a szád,
Hiába,
Nem te vagy,
Nem te vagy!
Homályosan vetít az agy.
Milyen is vagy?
Milyen is vagy??
Nekem szép, jó,
De kevés a szó,
Ha melled ívét írom,
még nem mondja el; milyen?
S az örömet, mit szerez nekem,
Ha átmész a szobán,
Vagy ha alszol édesen,
édesem,
és rajzollak egy cetlire is,
hogy megmaradj,
hogy megmaradj!
Száz arcod
minden rezdülését
papírra vetni a szó kevés,
a rajz is hasonlít,
de bennem a kétkedés!
Ilyen lennél?
Nem.
Nem ilyen.
Nem ilyen!
Nem fejez ki egy-egy mozdulat
Szó nem mond el kedves csókokat.
Tested dimenzióit elmondja a tér,
mozdulatodról az idő mesél,
de az sem mond el bársony hangokat,
a sötétben suttogó kedves hangodat,
s a világon nincs oly tudós,
ki leírná koordinátáit libbenő hajadnak,
s bennem mégis szálanként megmaradnak.

Köszönjük, hogy elolvastad Kisfaludy György: Óda a kedveshez költeményét.

Mi a véleményed Kisfaludy Györgyírásáról?

Írd meg kommentbe!

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Reményik Sándor: Bevezető ének

József Attila: Határ