in

Szabolcsi Erzsébet: Sóhajokba kapaszkodva

Jöjjön Szabolcsi Erzsébet: Sóhajokba kapaszkodva verse.

…mert az élet repül velünk,
ha szárnyalunk, vagy csak megyünk,
andalogva, kézen fogva,
emlékeket felkarolva,
sóhajokba kapaszkodva,
összebújva vagy széthullva,
illatokkal, illanókkal
tele tarisznyánk a jóval,
hamubasült fájdalommal,
friss idővel, vagy a múlttal,
ezerarcú szép titokkal…

 

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Nagy László: Kinek fáj, emberek?

Áprily Lajos: Ajánlás