in

Kosztolányi Dezső: A játék

Hirdetés

Jöjjön Kosztolányi Dezső: A játék verse.

A játék.

Az különös.
Gömbölyű és gyönyörű,
csodaszép és csodajó,
nyitható és csukható,
gomb és gömb és gyöngy, gyűrű.
Bűvös kulacs és gyertya lángja,
színes árnyék, ördöglámpa.
Játszom ennen-életemmel,
búvócskázom minden árnnyal,
a padlással, a szobákkal,
a fénnyel, mely tovaszárnyal,
a tükörrel fényt hajítok,
a homoknak, a bokornak,
s a nap – óriás aranypénz –
hirtelen ölembe roskad.
Játszom két színes szememmel,
a két kedves, pici kézzel,
játszom játszó önmagammal,
a kisgyermek is játékszer.
Játszom én és táncolok,
látszom én, mint sok dolog.
Látszom fénybe és tükörbe,
játszom egyre, körbe-körbe.

Játszom én és néha este
fölkelek
s játszom, hogy akik alusznak,
gyerekek.

Köszönjük, hogy elolvastad Kosztolányi Dezső költeményét.

Mi a véleményed A játék írásról?

Írd meg kommentbe!

Várjuk a kommenteket

Kosztolányi Dezső – Hajnali részegség

Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd