in

Kosztolányi Dezső: Az apa

Hirdetés

Jöjjön Kosztolányi Dezső: Az apa verse.

Mily gyorsan távolodsz a nagy időben
tőlem, fiam.
Már idegesen kelsz föl az ebédtől,
eltünsz, szaladsz.
Ujságot olvassz, amikor beszélek,
kurtán felelsz.
Barátaiddal vagy. Üres a szobád.
Üres a lelkem.
Nem látod arcomon botor szerelmem.
Nem veszel észre.
Csikorgó hangom iszonyú tenéked.
Nehéz a kezem.
Anyád lett megint egyetlen barátnőm.
Vele beszélek.
Halkan említem hancúzó korunkat.
Hogy meg ne halljad.
Így hagytam el egykor én is apámat.
Ő is így ment el.
Nehéz sóhajjal, büszkén, átkozottan.
Vissza se nézve.
Ó, e magány a régihez hasonló,
mikor még nem éltél.
A reggelek hamut szórnak fejemre,
szürkék a delek.
Este a kertben nézem az eget,
a fákat, a lombot
S kérdem magamtól, miért nem érti
gyümölcs a törzset?

Köszönjük, hogy elolvastad Kosztolányi Dezső költeményét.

Mi a véleményed Az apa írásról?

Írd meg kommentbe!

Várjuk a kommenteket

Játék a népszerű magyar versekkel 46. Kvíz – megy a telitalálat?

Kosztolányi Dezső: Nyár, nyár, nyár