in

Latinovits Zoltán verse mond – Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd

Hirdetés

Jöjjön Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd Latinovits Zoltán előadásában.

Látjátok feleim, egyszerre meghalt
és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.
Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,
csak szív, a mi szivünkhöz közel álló.
De nincs már.
Akár a föld.
Jaj, összedőlt
a kincstár.

Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él,
s mint fán se nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.

Nézzétek e főt, ez összeomló,
kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,
mely a kimondhatatlan ködbe vész
kővé meredve,
mint egy ereklye,
s rá ékírással van karcolva ritka,
egyetlen életének ősi titka.

A teljes verset itt olvashatod

Várjuk a kommenteket

Kállay Ilona verset mond: Radnóti Miklós: Nem tudhatom

Ranschburg Jenő: Gyász