Kosztolányi Dezső: Már néha gondolok a szerelemre

Hirdetés

Jöjjön Kosztolányi Dezső: Már néha gondolok a szerelemre verse.

Már néha gondolok a szerelemre.
Milyen lehet – én Istenem – milyen?
Találkoztam tán véle messze-messze,
valahol Andersen meséiben?
Komoly és barna kislány lesz. Merengő.
A lelke párna, puha selyemkendő.

És míg a többiek bután nevetnek,
virágokat hoz majd a kis betegnek.
Ágyamhoz ül. Meséskönyv a szeme.
Halkan beszél, csak nékem, soha másnak.
Fájó fejemre hűs borogatást rak.
És kacagása hegedű-zene.

Egy lány, ki én vagyok. Hozzám hasonló.
Különös, titkos és ritkán mosolygó
Az éjbe néző. Fáradt. Enyhe. Csöndes.
Csak széttekint, és szobánkba csönd lesz.

Köszönjük, hogy elolvastad Kosztolányi Dezső Már néha gondolok a szerelemre versét.

Mi a véleményed Kosztolányi Dezső Már néha gondolok a szerelemre írásáról?

Írd meg kommentbe!

Hirdetés

Várjuk a kommenteket

Watch Dragon ball super