Jöjjön Kosztolányi Dezső: A verseim elé.
Majd hogyha aggkoromban
látom e verseket,
szólok: „Mi balga dolgok.”
S jóízűen mosolygok,
hogy szinte könnyezek,
hogy szinte könnyezek.
Említem, mint a rosszat,
amely feledve szebb,
s szilaj emlékezetben
felzúg az égre kedvem,
hogy szinte könnyezek,
hogy szinte könnyezek.
S ősz fővel ezt beszélem:
„Silányka versezet.
Bennök gyönyört nem érzek,
elszállt az édes érzet!”
S mélázva könnyezek,
elmélve könnyezek.
Akkorra már nem értem,
mire valók ezek;
a rím, a hírnek álma,
mely eltűn, messze szállva,
s majd értök könnyezek…
Őértök könnyezek!
Köszönjük, hogy elolvastad Kosztolányi Dezső költeményét.
Mi a véleményed a A verseim elé írásról?
Írd meg kommentbe!
Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!
