in

Meghitt nyári versek

Egy csokorba szedtük az év legszebb évszakának szerzeményeit, amelyek még hangulatosabbá teszik ezt az időszakot.

Kattints, és szeretteiddel együtt hangolódj a kellemes, meleg időjárásra!

József Attila: Nyár

Aranyos lapály, gólyahír,
áramló könnyűségű rét.
Ezüst derűvel ráz a nyír
egy szellőcskét és leng az ég.

Jön a darázs, jön, megszagol,
dörmög s a vadrózsára száll.
A mérges rózsa meghajol –
vörös, de karcsú még a nyár.

Ám egyre több lágy buggyanás.
Vérbő eper a homokon,
bóbiskol, zizzen a kalász.
Vihar gubbaszt a lombokon.

Ily gyorsan telik nyaram.
Ördögszekéren hord a szél-
csattan a menny és megvillan
kék, tünde fénnyel fönn a tél.

Petőfi Sándor: Meleg dél van…

Meleg dél van itt kinn a mezőben,
Rakja a nap a tüzet erősen.
Meleg dél van, meglippen a madár,
A fáradt eb kiöltött nyelvvel jár.

Két lyány gyűjti ott a széna rendét,
Két siheder hordja a petrencét,
Hejh de nem telik nagy kedvök benne,
mert ilyenkor súlyos a petrence.

Legjobb dolga van most a királynak,
Vagy ott annak a gulyásbojtárnak;
Király pihen aranyos karszéken,
Gulyásbojtár kedvese ölében.

Reviczky Gyula: Nyári est

Szállj le halkan a vidékre,
Nyári alkonyat!
Szőjj a drága lány szivébe
Színes álmokat.

Bontsd ki fátylad’ s hintsd a földre
Balzsamos lehed’,
S szárnyaiddal född be, född be
Titkos üdvemet.

Titkos üdvem, mint az illat,
Hangtalan legyen;
Csak ragyogjon, mint a csillag
Derüs éjjelen.

Néma hold, csak te tekints le
Meghitten reám;
Mig mélázó szemeimbe
Könnyet csalsz, leány.

Erdélyi József: Kék katáng

Nyár van…Azóta learattak,
s a tarlott földeken
keresztben szárad a sok kéve,
mint annyi holttetem.

Az erdőből kiszáll a gerle,
dézsmálja a szemet.
Vadgalambként suhan a szerelmem,
s tekinti földemet…

A dűlőkön hajnali harmat,
futó zápor után
csillagvirágok özönével
rajong a kék katáng.

De az ártatlan kék virágok
elhervadnak hamar:
kegyetlen nap vakítja őket
lángsugaraival.

Mint Dárius Király a síró,
kékszemű foglyokat
tüzes nyárssal, pórázon tartva
érzékeny ajkukat…

Tarbay Ede: Nyári hónapok

Június a nyárba topog.
Langyosodik már a homok.
Egyik napról másik napra;
Van cseresznye, retek, alma.

Júliusban jó a meleg,
pancsolni és úszni lehet.
Napsugaras kék az ég.
Aratásba kezd a nép.

Augusztus a nyár utója,
útra készül már a gólya,
a többi még zengi dalát.
Gyümölccsel van tele az ág.

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Juhász Gyula: A tápai Krisztus

Füle Lajos: Lobogj, lobogj!