Vannak versek, amelyek elcsendesítik az elmét és mélyen megérintik a szívet. Nemes Nagy Ágnes sorai épp ilyenek: rejtélyesek, mégis egyértelműek, bennük minden pillanat gondolatokat ébreszt.
Az A titkos út egy gyermeki ártatlanságot idéző történet, amelyben a titkok világa keveredik a valósággal, és amely minden alkalommal új értelmet nyer, ahogy elmerülünk benne.
Jöjjön Nemes Nagy Ágnes: A titkos út verse.
Hogyha most elindulok,
aztán balra fordulok,
egy kis útig, titkos útig
lábujjhegyen eljutok.
Egyik oldalt házak háta,
fal a másik oldalon,
és a lombok zöld szakálla
átömlik a kőfalon.
Nem jár erre senki, senki,
csak talán a Nem-tudom-ki,
az is akkor, hogyha kell,
kézenfogva Senkivel.
Messze innen utcalárma,
messze dong a kisvasút,
így bujik a –
pszt, pszt!
így lapul a –
pszt, pszt!
titkos
út.
