in

Névnapi versek ismert költőktől

Névnapi versek ismert költőktől
Hirdetés

Egy csokorba gyűjtöttük azokat a költeményeket, amelyeket híres szerzők írtak. Szereted Vörösmarty Mihályt, József Attilát, Dsida Jenőt? ha igen, akkor nézd meg, milyen szerzeményekkel lepték meg a szeretteiket.

Íme a névnapi versek költőktől összeállításunk!

Vörösmarty Mihály: Névnapra

Ugy áldjon meg Isten neved napján,
Hogy beérhesd vele minden órán.
Legyen élted mint a virágos fa:
Remény s öröm virágozzék rajta.
Mely sok szívnek keserű gyötrelem,
Legyen neked édes a szerelem .
Igaz legyen, s mindig hű, szeretőd,
Ki jobban szeressen, mint te szereted őt.
Bánat ha ér, legyen az rövid éj,
S utána hosszú boldog nap a kéj.
S bárhova visz tőlünk a szerencse,
Lépésidet emlékünk kövesse.
S rokon érzet tartson köztünk hidat:
Te se felejtsd távol barátidat.

Csokonai Vitéz Mihály : Köszöntő

Láncba fűzni most szeretném
Én a jázmint s violát,
Hogy velek megtisztelhetném
Ezt a lelkem-várta mát.

Szép Lilim! halmos mellyedre
Rózsazáport hintenék;
Haj, Lilim: hószín öledre
A piros mint illenék!

Jaj, de most a tél csatázik
S véle a szél és a jég,
Minden fagy most, minden fázik,
Csak szerelmünk lángja ég.

A te szádon a tavasznak
Százszorszépe nyíl, virít;
Ah! az én orcáim asznak,
Engem a nyár süt, pirít.

Eszerént mi bőjthavában
Ollyal kedveskedhetünk,
Amit csak tavasz javában
S nyár felé szemlélhetünk:

Add nekem te két orcádnak
Kellemes virágait,
Én ajánlom bíbor szádnak
Szám hevűlő csókjait.

Óh, engedd meg, hogy meghintsem
Vélek orcád két felét,
Hogy velek köszöntsem, kincsem!
Szép nevednek reggelét.

Ötven versbe ötven szókkal
Annyi érzés bé nem fér,
Mint egy csókba: hát egy csókkal
Száz köszöntő fel nem ér.

Én azért hív tisztelésem
Íly ritmusba foglalom,
Té’s, ha tetszik, idvezlésem
Így fogadd el, angyalom.

Nemes Nagy Ágnes: Névnapra

Névnapodra mit vegyek?
Vegyek húzós egeret?
Vonatot és síneket?
Kék építőköveket?

Nem már tudom mit vegyek!
Néked tavaszt rendelek
Bodzafát és kék eget
rajta csokros felleget.

Megrendelem jó előre
A virágot a mezőre
Tél után a lomb-nyílást
betegségre gyógyulást.

És ha meglesz egy napon:
bedobom az ablakon.

József Attila: Névnapi dícséret

Rózsás ajkaidon mámoros élet él,
munkás két kezeden nyílik a friss tavasz,
hajlós-szál derekad – nincs fakadóbb virág!
Hűs és drága zafír szemed.

Nem dícsérhetem én termetedet sehogy.
Oly mű nincs sehol, ó, mely vele érne fel –
márványkőben a vér: kő, nem igaz, nem él.
Benned vér dübörög, piros.

Istentől ragadott bronzkoszorú hajad,
arcod lent a pokol dús tüze érlelé,
dombor kebled, ime, fénylik, akár a gyöngy.
Krisztust vesztene el bokád!

Te vagy Máriaként asszonyok asszonya!
Nem méltó tereád senki se, jól tudom.
Ám én azt akarom, hullva borulj elém,
mondván: El ne veszíts! Szeress!

Dsida Jenő: Egy névnapra

Testvérem, látod, itt a napok napja
és átölel, mint drága, puha kéz
és a szemünkben mégis szomorúság,
míg egymáséban önmagába néz?

…bolyongunk, testvér, Te leányos könnyel,
én ifjú daccal járom az utat,
mely vaksötét. A messze láthatár
még egy csillanó szikrát sem mutat.

Megyünk, megyünk… de nézd csak: ott a tájék
valami lilás fénysugarat ölt –
mintha Keletről ünnep közelegne,
mit fényruhában ünnepel a föld.

Hurrá, haj, hurrá! Látod, ez a Hajnal,
mely lángparipán onnan közeleg;
onnan születik édes diadallal
a nagy, csodás tűz, drága, szent meleg!

Ezt úgy hívják, hogy ünnepi bolondság!
Úgy borúl, mint egy simuló lepel!…
Hej, isteni az, mikor a hétköznap
nyomasztó éjje fényben ünnepel! –

…testvérem, látod, itt a napok napja
és átölel, mint drága, puha kéz –
és a szemünkben mégis ül a bánat,
míg egymáséban önmagába néz?…

Várjuk a kommenteket

Tompa Mihály: A madár, fiaihoz

Kisfaludy Károly: Szülőföldem szép határa