in

Sohonyai Attila – Aki már nincs neked


Sohonyai Attila – Aki már nincs neked

Neked adtam mindent, mit lehet…
eltört, száraz pohár vagyok,
miből kiittak mindent:
így is inni akartam adni lényednek, ha szomjazott.

Próbáltam az otthon is lenni neked:
a hűség, a szerető, a jó-rossz, s a rossz-jó:
megperzselni kedvedért magam ördögökkel,
és fájdalmaidban lenni balzsam-angyalod.

Voltam stabil talaj,
voltam végtelen-eged,
alkalmi vágyaidban
az általad kért szerep:

A te-éj,
az érted-vágy, a miattad-remény,
a veled-fény, az általad-nap.

Csak egyetlen nem lehettem soha:
magam…

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Babits Mihály: Emlékezés gyermeteg telekre

Áprily Lajos: Tavaszodik