A „mondd” és a „mond” szavak helyes használata gyakran felbukkanó helyesírási kérdés, főként írásban, amikor nem egyértelmű, felszólításról vagy kijelentésről van-e szó.
Mikor „mondd”, mikor „mond”?
Felszólító módban, E/2-ben (te): „mondd”
-
Ha valakit arra szólítasz fel, hogy mondjon valamit, akkor két d-vel írod:
-
„Mondd el, mit gondolsz!”
-
„Mondd, ki vagy!”
Ez azért van így, mert a „mondjad” felszólító alak rövidebb változata a „mondd”. A d-re végződő igék felszólító módú, határozott ragozású alakjaiban mindig dupla d-t írunk: add, küldd, hordd, stb..
-
Kijelentő módban, E/3-ban (ő): „mond”
-
Ha azt fejezed ki, hogy valaki valamit mond, akkor csak egy d-vel:
-
„Ő mindig igazat mond.”
-
„A tanár azt mondja, hogy…”
-
Példák
-
„Mondd meg, ha késel!” (felszólítás)
-
„A barátod mindig igazat mond.” (kijelentés)
-
„Add ide!” – „Ő ad neked.”
-
„Hordd ezt!” – „Ő hord kalapot.”
SZABÁLY – A magyar helyesírás szabályai 12. kiadás alapján:
„A d végű igék felszólító módú, határozott ragozású, egyes szám 2. személyű rövid alakját két d-vel kell írni: mondd, add, hordd, küldd, stb. Akkor is, ha csak egy d-t ejtünk ki.”
Összefoglalva
-
Felszólító mód, E/2: mondd! (kettő d)
-
Kijelentő, E/3: mond (egy d)
A helyes írásmód tehát:
-
„Mondd el a véleményed!” (helyes)
-
„Azt mond valamit.” (helyes)
