in

Őszi cirkusz Pilinszkytől – A cirkusz kilépés a hétköznapokból

Tudják önök, mi volna Petőfi Sándor, ha ma élne? Talán színészként a Barátok közt legnépszerűbb sztárja, esetleg politikus és költő egyszerre?

Esterházy Péter egyszer kifejtette, hogy meggyőződése szerint a lánglelkű poéta bizony ma a cirkuszok királya, vagyis légtornász lenne.

“Petőfi, semmi kétség, ha élne: légtornász volna. Egy légtornászról már messziről ordít, hogy légtornász. Egy légtornász az kirí. Látszik rajta, hogy Isten teremtménye. Azonkívül nagy bajusza van, és széles mellkasa, ahol megpihenhetnek a hölgyek. Szőke hajukat a légtornász arcába fújja a szél, ami nem mindig kellemes, ha szépnek szép is. Egy ember az vagy légtornász, vagy nem légtornász, itt nincs mese. Az élet nehéz, a légtornászé is. Ott ez az egész cirkusz, a közönség, amely unottan perecet rágicsál, füstölög a poshadt sör miatt, és legszívesebben otthon tévézne; a porondmester, ki hogy van vele, nem nagy szám; a technikai fölszerelés toldozott-foldozott, ha műanyag, nem rozsdáll” – írta a tavaly nyáron elhunyt Kossuth-díjas publicista.

A manézs világa egyébként sok más ismert irodalmárt is megihletett.

Többek között Pilinszky Jánost is, aki az Őszi cirkusz-című versében idézte fel a vándorkomédiások sátrának hangulatát.

Van hasonlóság

És ha már kíváncsiak vagyunk, mit gondol egy költő a cirkuszról, legalább annyira érdekes lehet, hogy mit gondol egy artista az irodalomról, a ritmusba szedett gondolatokról.

Kapitány Olívia szerint igenis van hasonlóság a művészet két ágazata között. Elvégre mindkettőnek célja a gyönyörködtetés és mindkettőnek megvan a maga kifejező eszköze. Az artista a testével mutatja be az érzelmeket, a költő pedig a tollával.

– Mint ahogy a világ körülöttünk, a cirkusz is változik, fejlődik – magyarázza az elismert akrobata, aki a klasszikus cirkuszban, és a színházi elemeket is alkalmazó újcirkuszban egyaránt otthon érzi magát. A világ vezető artistatársulatai már komplett, összefüggő darabokat mutatnak be.

– A cirkusz kilépés a hétköznapokból – mosolygott Olívia és hozzátette: varázslat és csoda. Az artista a trükkök között, előtt, vagy után a gesztusaival mesélhet el történeteket szerelemről, életről, halálról.

Hirdetés

Jöjjön Pilinszky János: Őszi cirkusz verse

Muzsikaszó az esti réten,
falu alól, a fák alatt
szapora dobszó, s édes, árva
trombitahang, trombitahang !

A cirkuszos nép muzsikál,
pereg a dobszó és ütemre
forog- forog és körb jár
a lomha bölcs, a barna medve.

Elől a roppant medve és
a táncoló bohóc utána,
bohóc után a kisfia,
aztán a hold, a hold parázsa.

Arcába tűz a telehold,
s a kisfiú az égre bámul.
Elől a roppant medve és
a bohóc kisfia leghátul.

Repülnek a kicsi lovak,
a szénfeketék, hófehérek !
Táncolnak a puha füvön,
szelíd, szép füvein a rétnek.

Röpülnek a kicsi lovak !
De két eperfa közt a légben,
még náluk is szebb talán,
libegő tündér a kötélen,

megemeli az esti szél,
az a kis táncoslány a legszebb !
Már ott jár a fák sudarán,
és feljebb, és mindegyre feljebb,

a fák csúcsára ér, s nevet,
a fák csúcsára lép, de onnan
többé már vissza se talál,
csak eltűnik a teleholdban.

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Babits Mihály 10 legnépszerűbb verse – Hányat ismersz belőlük?

10 Petőfi Sándor vers, amit ma érdemes elolvasnod