Öt remek vers Szemere Miklóstól

Teremtés

“Megfáradtam” szóllt isten hatodéjre, ki fogja
Munkám folytatni? szóljatok égi lakók!
Mély csend! s im a zúgó tengerből egy piczi féreg
Ajka imigy felel: “én folytatom és te nyugodj!”
Testé lőn az ige: szigetekkel rakva a tenger,
Földre más földet alkot a gyönge korall.

A sorshoz

Vak vagy ó sors! a vakot ragyogó termekkel övedzed,
S a látót börtön éjire sújtja karod.

A haza bölcséhez

Már késő szólnod? szóltál még nem vala késő;
Sok késő szót meg ment vala, egy kora szód!

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Csokonai Vitéz Mihály: A nyár

Ady Endre: Nem jön senki