Jöjjön Petőfi Sándor: Alkony verse.
Olyan a nap, mint a hervadt rózsa,
Lankadtan bocsátja le fejét;
Levelei, a halvány sugárok,
Bús mosollyal hullnak róla szét.
Néma, csendes a világ körűlem,
Távol szól csak egy kis estharang,
Távol s szépen, mintha égbül jönne
Vagy egy édes álomból e hang.
Hallgatom mély figyelemmel. Oh ez
Ábrándos hang jólesik nekem.
Tudj’ isten, mit érzek, mit nem érzek,
Tudja isten, hol jár az eszem.
Köszönjük, hogy elolvastad Petőfi Sándor költeményét.
Mi a véleményed az Alkony írásról?
Írd meg kommentbe!
Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!
