in

Petőfi Sándor: Az utósó virágok

Jöjjön Petőfi Sándor: Az utósó virágok (Az utolsó virágok) verse.

Őszi idő a javából,
A természet homlokáról
Minden szépet leragad.
Nincsen a mezőkön semmi,
Még a kertben is keresni
Kell már a virágokat.

Kis Juliskám összeszedte
És bokrétává kötötte
A maradék szálakat.
Jól tevéd, kis feleségem,
Kedvet szerzesz evvel nékem
S tán velök sem tész roszat.

Már ha úgyis halniok kell,
Haljanak hát legalább el
Itt, hol látják szemeink;
Könnyebb lesz talán halálok,
Hogyha azok néznek rájok,
Akik őket szeretik.

Köszönjük, hogy elolvastad József Attila: Falu költeményét.

Mi a véleményed József Attila: Falu írásáról?

Írd meg kommentbe!

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Aranyosi Ervin: Engedd el a múltad!

Igazi romantikus örökzöldek, nagy magyar szerelmes versek .

Szavazz! Népszerű magyar szerelmes versek – neked melyek a kedvenceid?