in

Petőfi Sándor – Rózsabokor a domboldalon

Jöjjön Petőfi Sándor – Rózsabokor a domboldalon verse.

Rózsabokor a domboldalon,
Borúlj a vállamra, angyalom,
Súgjad a fülembe, hogy szeretsz,
Hej, milyen jólesik nekem ez!

Lenn a Dunában a nap képe;
Reszket a folyó örömébe’,
Ringatja a napot csendesen,
Épen mint én téged, kedvesem.

Mit nem fognak rám a gonoszok,
Hogy én istentagadó vagyok!
Pedig mostan is imádkozom…
Szíved dobogását hallgatom.

Köszönjük, hogy elolvastad Petőfi Sándor költeményét.

Mi a véleményed a Rózsabokor a domboldalonírásról?

Írd meg kommentbe!

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Ady Endre: Az anyám és én

Petőfi Sándor – Tudod, midőn először ültünk…