in

Pilinszky János – Impromptu

Hirdetés

Jöjjön Pilinszky János – Impromptu verse.

Össze-vissza csatangolok
hónapok óta szakadatlan,
öldöklő, édes napszurás
kínoz, kápráztat éjjel-nappal.

Honnét e sok-sok látomás?
A víz felől kifordul éppen,
tündökletesen fiatal,
lebeg a hirtelen sötétben,

a part fele csap mosolya.
Tüzet fog messze pár vitorla.
Merőleges déli meleg
zuhog a szétszórt kabinokra.

S a részletek, a kicsiségek!
Egyszál virág a puha szélben,
akár egy néma csecsemő
forgatná ámuló kezében.

A dallamok! Szobák során
ugyanaz a locsogó dallam,
mintha a mezitlábas tenger
bolyongana a falaikban!

De legszebbek a szeretők,
sörényük kisüt a homályba,
szemérmük szép, utolsó sátra.

A szeretők, s az alkonyat,
a házsorok ahogy kihúnynak,
s a házak közt, a homokon,
a roppant tömegű torony.

Ki eszelhet ki nála szomorúbbat?

Köszönjük, hogy elolvastad Pilinszky János költeményét.
Mi a véleményed az Impromptu írásról?

Írd meg kommentbe!

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Reményik Sándor – Egyszer talán majd mégis vége lesz

Játék a népszerű magyar versekkel 47. Kvíz – megy a telitalálat?