in

Ranschburg Jenő: Az erkélyen

Ranschburg Jenő: Az erkélyen

Milyen sok ember! Mennyi autó!
Lenézek s rögtön szédülök!
Elesnék biztos, hogyha állnék,
szerencse hát, hogy épp ülök.

A dolgozóba mennek éppen,
a forgatag talán ezért.
Miért sietnek, úgy tudom, hogy
nem húst keresnek, csak kenyért.

Innen mindenki arra indul,
a dolgozójuk arra Van.
Onnan meg erre, bácsik, nénik,
egy millión, sőt, hatvanan.

Sietve mennek villamossal,
s gyalog taposva sárt, a hót.
Meg autón is, egymással szembe
elémi azt a dolgozót.

Kigondoltam, hogy mit lehetne,
de szólni róla nem merek.
Mi lenne, hogyha elcserélnék
a dolgozót az emberek?

Ki honnan indult, ott maradna.
Nem kéne autó, villamos,
az út kövén forrás fakadna,
piros virág is, illatos.

Elüldögélne ott a járdán
a sok szülő, kit ismerek,
az úttesten meg görkorizna
kilenc- vagy tízszáz kisgyerek!

Hirdetés
Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Ranschburg Jenő: Mágia

Wass Albert téli versek