Jöjjön Reményik Sándor: Egyenlőség verse.
Azt hitték róla: fehér égi álom,
A földre úgy száll alá, tündér-szárnyon.
S ó szörnyű kép, én elmondhatom… láttam:
Pallossal jött, piros hóhérpalástban.
Előtte hosszú, hosszú sorban álltak
Az emberek, és megváltásra vártak.
Esengve kértek üdvöt, életet,
Míg falanxuk előtt elléptetett:
S ő, míg haladt a hús-sorfal előtt,
A főt nézte, mely magasabbra nőtt.
Nézte gúnnyal a legszebb fejeket
És kezében a kard nem remegett.
Sétált… mosolygott… meg-megállott:
Levágta a főt, mely kiválott!
Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!
