Sipos Gyula: Emlékezés
Mindenből csak a legjobb,
mindenből csak a legszebb,
úgy nézem már a múltat,
mint jó gazda a kertet.
A gazosát kitépem,
az odvasát kivágom,
nem marad más emlékem,
csak az, ami virágom.
A fák a mókusokra,
szappanok szeretőkre,
bárányok csak husokra,
zsenge -füvű mezőkre,
romok a régiekre,
romok romantikára,
a föld az égiekre,
az égiek a mára.
Szép körömet bezárom,
kibélelem puhának,
ki ne törjön a vágyam,
be ne törjön a bánat.
Csak éjszaka ne lenne.
Rémek jönnek rajban,
Nincs kerítés előttük.
És nincs rajtuk hatalmam.
Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!
