Sohonyai Attila – Ha beléd esek
Ha megtörténik,
ott ne legyek.
Mikor már beszélik,
legyek süket.
Mikor az utcán elhaladva lépteidre
utcafetrengőn sóvárgok,
le ne hajolj értem,
mert nyomban beléd halok.
…azért nem jó, ha beléd esek,
mert fontosabb leszel,
mint ahogyan a többiben hittem,
és ez elsőre szép lehet,
de valójában borzalmas.
Hisz ha úgy, akkor tisztellek,
és ezt újra meg kell tanuljam.
Sok-először esetlen leszek,
és én annyira utálom a változásokat.
Nevetni fogok, mert nevetsz,
és majd minden hülyeségre rávehetsz,
…újra megtudom, mi a szeretet,
amitől annyira, de annyira félek.
Hisz ha velem vagy……
lesz egy igazi kincsem.
De értéket nem kap, csak az,
akit ugyanúgy féltenek.
És ez oly nagy,
az eddigi kevéshez képest.
Ha beléd esek,
legyen ez olyan kút,
miből ki nem mászhatok:
Úgy szeress,
hogy vegyem tudomásul,
néküled megfulladok..
