in

Sohonyai Attila: Tenni mit kell

Sohonyai Attila: Tenni mit kell

Erősnek kell lenned!
– hallottam elégszer,
s voltam is, bár a hegy
is porlik, ahogyan telnek az évek.

Én nem vettem mérleget,
hogy máséval méricskéljem; kinek nagyobb.
E játékra csak annak van ideje,
kire a jótól kiburjánzott az unalom.

Sokszor mondták: csendben bírd!
S esküszöm nem kiabáltam…
ha sebekkel is, de lábam, hova kellett, elvitt,
s az élet rétjén gazt nem hagytam.

Voltak, kik gőgösen kételkedtek bennem,
s ki őszintén mellettem kitartó maradt:
Az elsőkről mára egyre kevesebb hírem,
a második általában én voltam.

Hogy jó ember vagyok-e?
Nem tudom, nem ér gondolatot.
Tettem, s teszem mit kell,
a többi másodlagos…

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Kisfaludy Károly: Szülőföldem szép határa

Áprily Lajos: Kérés az öregséghez