Sohonyai Attila – Leszünk
Lesznek még hullócsillagos vacsorák,
szemet perzselő szemek, éjjeli buja lakomák:
lesznek.
Lesznek még kacajnevetések,
gyermeteg játékkockák a pléden,
csillámporos zúgások, selyem érintések:
lesznek.
Lesznek vad gondolatok, s durva sérelmek,
ádáz civódások, meg nem értettségek:
lesznek.
Lesznek utálások, gyűlöletek,
törő szép porcelánok, hasadt ígéretek:
lesznek.
Lesznek dalos napok, lesznek zivataros
éjek. Lesz, hogy a vidám nóta is bús,
lesz hogy táncot járunk a hideg esőnek:
lesz.
Lesz vattacukornézés, s lesz rideg tekintet.
Lesz, hogy a márc gyilkol meg minket, s lesz,
hogy köszönetet mondunk a nyers őszinteségnek:
lesz.
S mikor már mindez rutinszerű lesz,
olyan megszokott, olyan velünk
együtt született, akkor lesz, hogy már
nem csak a „te és én”, hanem a ”mi” lesz,
ami körülvesz.
