Sokak szerint ez Arany János legszebb verse – íme a csodás költemény.
Bensőséges idilljével elüt az ötvenes évek lírájának atmoszférájától; patriarchális világával inkább a Toldit idézi. A hangulatos életképben ünnepi fényt kap a mindennapos családi együttlét, ahol a vendégként betérő „béna harcfi” személyében mintegy a történelem is helyet kap.
A vers bravúros fogása: az elmúlt szabadságküzdelem emlékét úgy idézi fel közvetve, inkább csak célozva rá, semmint kimondva , hogy az időbeli távolítás egyszersmind a mondák magaslatára emeli a történteket. (Ez is sok lett volna a Családi kör akkori publikálásakor; a lapszerkesztő arról értesítette Aranyt: a 11. és 12. versszak nemcsak a verset, de az ő vállalatát is veszélyeztetné, s kérésére a költő hat sort kicserélt a szövegben.)
Az eladó lány sorsának felvillantása a paraszt átlagcsaládok személyes érintettségét példázza a nemzeti történelem alakulásában.
Az idősebb fiú vonásaiban a költő önarcképét vélték fölismerni. Arany aprólékos realizmusának jellegzetes példája (amire Riedl Frigyes hívta fel a figyelmet) az éji bogár röptének hangeffektusokkal kísért leírása.
Említésre méltó még, hogy e hamisíthatatlanul magyarnak elfogadott, történelmileg is szituált életképet Arany valójában Robert Burns skót költő egyik verse nyomán írta.
Így kezdődik a Családi kör
Este van, este van: kiki nyúgalomba!
Feketén bólingat az eperfa lombja,
Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak,
Nagyot koppan akkor, azután elhallgat.
Mintha lába kelne valamennyi rögnek,
Lomha földi békák szanaszét görögnek,
Csapong a denevér az ereszt sodorván,
Rikoltoz a bagoly csonka, régi tornyán.