Jöjjön Szabó Lőrinc: A legrövidebb vezeték verse.
Mondok valamit, kedveském: Szeretlek!
Vagy ezt tudod már? Akkor egyebet,
valami ujat, – add a fejedet,
nézz a szemembe és mondd, hogy: Szeretlek!
Huszonöt év kevés volt rá… Szeretlek,
másodpercenként… Egész lelkemet
beléd kötni ez a legrövidebb
vezeték, ez a villámgyors „Szeretlek!”
Szeretlek: ebbe búvik a szivem,
vele ma is veled keveredem,
ez a halálom, ez az életem;
s feltámadásom, ha te is felejted,
mint én, hogy nem vagy, s te is ujrakezded
a szót, a régi szót, azt, hogy: Szeretlek!
Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!
