Jöjjön Szabó Lőrinc: Ima a Semmihez verse.
Sirni mindig egészen sikerűlt
örülni sohase,
mert mindig maradt bennem valami,
aminek nem volt semmihez köze,
maradt valami végső kis magány,
mely mint homokszem a kagyló husát,
kiirthatatlan, megolvaszthatatlan
magként kinozott és kinozva fájt:
az ős önzés ez, mely életre vágyott
s szétszabdalta az Egyetlen Világot:
a külön élet, a sok kicsi én;
az ördög fájó műve az egyén,
ez nem tud feloldódni, megpihenni,
ez az, aminek kinjából kivágyom, –
óh, fájdalmak és vágyak vége, Semmi,
oldozd fel örök árvaságom!
Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!
