in

Szabó Lőrinc: Köszöntő

Hirdetés

Jöjjön Szabó Lőrinc: Köszöntő verse.

Érzés, tudás tiszta méze
gyűlt a szívbe, gyűlt az észbe;
betűk hordták: ők a mi
lelkünk aranyméhei.
Züm-züm, rétet, virágot,
bejárták a nagyvilágot,
s ma mint hála, mint kiáltás
csordul szívünkből az áldás:
“Éljen tanító bácsi!” Fel

Csupa napfény az út,
s mire 8 óra múlt,
a mi osztályunk már együtt ül,
és a jó tanító,
derűs jó reggelt mond,
s szeme gyöngéden reánk tekint.

Fog is rajtunk a szó,
vele dolgozni jó
tudjuk Ő mutat nekünk irányt.
Látjuk tisztán a célt,
együtt mindenkiért,
s híven szolgáljuk majd szép hazánk.

S ha az évek során,
közös munkánk után
egyre széledünk, mi szerte szét,
szívünk őrzi tovább,
a legdrágább barát,
drága tanítónk tekintetét.

Köszönjük, hogy elolvastad Szabó Lőrinc költeményét.
Mi a véleményed Köszöntő írásáról?

Írd meg kommentbe!

Várjuk a kommenteket

Szabó Lőrinc: A kimondhatatlan

Szabó Lőrinc: Nyár