in

Szabó Lőrinc: Magány

Hirdetés

Jöjjön Szabó Lőrinc: Magány verse.

Sok kétely és bűn a halálba láncol,
de soktól néha már szabadulok.

Kunyhóm falán az ősz mosolya táncol,
barátaim a fák s a farkasok.

Az utak, melyek innen szertefolynak,
erdőmön túl az égre fölhajolnak

s minden virág, fű, óra, cserje, kő
egyetlen, boldog, nagy jelképbe nő

s annak fényébe szőve éjszakám
istent szivembe lopja a magány.

Köszönjük, hogy elolvastad Szabó Lőrinc költeményét.

Mi a véleményed a Magány versről?

Írd meg kommentbe!

 

Várjuk a kommenteket

Szabó Lőrinc: Esik a hó

Szabó Lőrinc: Különbéke