in

Szabó Lőrinc – Miskolc

Hirdetés

Jöjjön Szabó Lőrinc – Miskolc verse.

Miskolcon többször laktunk. De alig
emlékszem rá… Tűzijáték vakít:
avasi ünnep? Egyszer egy hatost
kaptam egy nénitől! És villamost
ott láttam először, s – mint csöpp gyerek –
óriási búzavásárteret.
S mit még? Majálist: lacikonyha, tánc!
Hogy bámultam a viccmondó cigányt!
És látom a Szinvát is: a fa-híd
alatt, a mélyben, fáradt habjait
keskeny szenny-csík görgette meredek
házfalak közt; de a széles meder
hogy megtelt, mikor jött az áradás!
S a környéket: egy-egy kirándulás
néha ma is idéz benneteket,
kék-zöld mezők, Tapolca, tó, liget,
Miskolc határa… Szülővárosom,
sose lesz szemed kóbor fiadon?

Köszönjük, hogy elolvastadSzabó Lőrinc költeményét.

Mi a véleményed a Miskolc írásról?

Írd meg kommentbe!

Várjuk a kommenteket

Babits Mihály: Szerelmes vers

Kálnoky László: Az elsodortak