in

Szép decemberi versek

Szép decemberi versek
Hirdetés

Ilyenkor a szívek is jobban meglágyulnak, és ünnepi ruhába öltöztetjük szívünket-lelkünket. Íme az év utolsó hónapjáról szóló összeállításunk, a szép decemberi versek!

Heltai Jenő: December

Nem pesti hónap: budai hónap,
Kisvárosi, falusi hónap,
Nem jazzal, rádióval hangos
Vásáros, mai hónap:
Százévelőtti, régimódi, biedermeierhónap,
Gyermekéveink hónapja,
A szülei ház hónapja és a nagy téli szünidőé,
A Megfagyott Gyermek hónapja,
És Andersen kis gyufaárus lányáé,
A fehérszakállú Mikulásé
És a küsded Jézusé,
Jóság és szeretet hónapja,
A megfogyatkozott jóságé és a
megcsappant szereteté.
Mert kihűlt a remény kemencéje a Földön,
Nincs, aki újra befűtse.
Didereg az Ember,
Haldoklik a világ.
Ez a melegségre szomjas jégvilág,
Mely időtlen idők óta koldusan nyeli
Az áldott Nap maradék-tüzét,
A türelmes föld gyérülő szenét
És a jóság és szeretet isteni kenyerének morzsáit.
Hová lett az isteni kenyér,
Mely azért volt, hogy mindenkinek
Jusson belőle egy karéj?
Alig maradt belőle egy decemberre való
Egy napra való
Egy estre való,
Egy karácsonyestre való!
Talán imádkozni kellene!
Vagy visszanézve arra, mi mögöttünk van,
Megfogni egymás kezét,
Összebújni, egymást megölelni
És utolsó szikrájából annak, mi bennünk emberi,
Új tüzet rakni új jövőhöz
És friss kenyérsütéshez.

Domonkos Jolán: December

Gyémánt-könnyes jégvilággal
köszöntött be a karácsony,
pihe-puha hótakaró,
fehér bársony ült a tájon.

Csupaszra vetkőzött fákkal
a napfény nem szeretkezett,
erdő mélyén és határban
szél úr hópelyhet kergetett.

Decembernek lélegzete
sűrű, tejes ködbe fagyott,
felhők mögül a fény kibújt,
megérkeztek az angyalok.

Weöres Sándor: Tél

Hó a mező takarója,
hűvös a nap, fogy a láng.

Délen a fecske, a gólya
gondol-e ránk?

Nincs dal az ég hidegében,
károg a varjúsereg.

Mégis a szán fut a jégen,
gyerekek!

Áprily Lajos: Hóban

Az erdőszélen lopva róka jár,
s csapás végén havas bozótba fordul.
Mint holt kastélyon bűvös mese-zár,
a hó a sí alatt halkan csikordul.

A köd mögül rekedten szól a “kár”,
jeges bajusszal ballag a favágó,
az útnál megváltó napokra vár
s vércseppeket hullajt a kecskerágó.

Felborzolt tollal ül a hím-pirók,
hózúzmarát szitál az ág le rája,
félálomban lát nyár-illúziót
s olyankor szól althangú fuvolája.

Gani Zsuzsanna: December köszöntő

Köszöntelek, zord december,
érzem már fagyos érkezésed.
Egy időre elidőzhetsz,
hozz le a Földre békességet!

Szórj a földre puha álmot,
csillámlót, puhát és fehéret.
Lábujjhegyen járj-kelj köztünk,
ne keltsd fel az alvó vidéket!

Csipkézd fel a kopasz fákat
tűhegyes, gyémántos fogakkal,
és növessz jégcsaporgonát,
hadd szóljon csodaszép sípokkal!

Aztán siess messze, tova,
de hagyj még itt egy csöppnyi reményt,
hitet, egy kedves, szelíd szót,
hadd melegítse fel a szegényt.

Várjuk a kommenteket

Reményik Sándor: A betlehemes

Vörösmarty Mihály legszebb szerelmes versei

Vörösmarty Mihály legszebb szerelmes versei